Mai cikkemben egy régi, de annál jobb stratégiai játékot szeretnék nektek bemutatni. A Total Annhilation, 1997-ben jelent meg, úgy is mondhatnám, jött, látott, győzött. Sokan persze legyintenek, hogy csak egy újabb Command and Conquer játékról van, szó, de ahogy egyre jobban belemélyedünk, ahogy haladunk előre a küldetésekben, akkor vesszük észre, azokat az apró újításokat, amik klasszikussá tették ezt a pc játékot.
Nézzük csak mivel is állunk szembe. Fém és energia, csak erre a kettőre kell figyelnünk, nincs több nyersanyag, és talán egy kiber háborúhoz, nem is kell több, ki látott már fából készült pusztító robotot, na ugye. Bár azt azért érdemes hozzá tenni, hogy a fémmel, mint nyersanyaggal, igen csak hadilábon fogunk állni bizonyos pályákon, mert olyan kevés a lelőhely.
Az egységek számára nem lehet panaszunk, lesznek vízi, szárazföldi, és légi egységek is, sőt ha meg szerezzük, hozzá a hivatalos kiegészítőket, akkor még légpárnás harci tankjaink is lehetnek. Ebben a stratégiai játékban mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló harcmodort, lehet hatalmas seregekkel, gyors robotokkal támadni, de azokról sem feledkeztek meg, akik inkább a defenzív stratégiát részesítik előnyben. Nekik tudom ajánlani, a nagy hatótávolságú ágyukat, lézereket, és nem utolsó sorban a nukleáris tölteteket.
Összességében még a mai napig, hosszú órákra le tudja kötni az embert, talán nem mindig, a 3D-re és az egyéb csilli-villi dolgokra kellene figyelni a fejlesztőknek, hanem hogy alapvetően játékot készítenek.